Községünk története, nevezetességei

Vásárút község Alsó Csallóköz egyik legnagyobb faluja, amely Dunaszerdahelytől 10 km-re, keleti irányban fekszik. Erre vezetett a hajdani vásárút, melynek emlékét a falu neve őrzi. Az évszázadok során Vásárút jelentős kompátkelőhelyként szolgált az érsekújvári Duna-ágon, az itteni rév kötötte össze a Csallóközt a Mátyusfölddel.

A község nevét először egy 1399-ben kelt oklevél említi Vyfalu alakban. További megjelenési formái: 1406-ban Vykwrth, illetve Vywasarhel, 1773-ban Vásáruth, 1927-ben Trhová Hradská.

A pozsonyi káptalan és prépost ősi birtoka; 1245-től innen igazgatják a káptalani birtokok egy részét. Az 1553. évi portális összeírásban 36 portával adózik. Vásárút 1752-ben mezővárosi rangra emelkedett vásártartási joggal. A XIX. században marhavásárai már messze földön híresek voltak.

A XVII. század elején Bocskai István és Bethlen Gábor seregei táboroztak Vásárúton. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 147 házzal s 1047 lakossal szerepel.

1849-ben itt zajlott le ütközet Szekulits honvéd alezredes és Derschat cs. kir. osztrák ezredes csapatai között.

„Vásárut, Poson vm. Magyar m.v., a kis Duna jobb partján, a pesti országutban. Komáromtól 5 ½ mfd. távolságra. Lakja 1019 kath., 3 evang., 5 zsidó. Van kath. paroch. temploma, vendégfogadója, több urasági tiszti lakása, és gazdasági épülete. Határa mindent megterem; dohánya a megyében legjobb s legkapósabb. Erdeje a Duna mentében sok vadat táplál. Baromvásárai híresek. F. u. a posoni káptalan.”

(Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára, II. kötet, 279.lap, Pest, 1851.)

„Vásárút, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, körjegyzőségi székhely, 197 házzal és 1589 róm. kath. vallású lakossal, holott a megelőző népszámlálás alkalmával a lakosok száma csak 1387 volt s így e nagy számbeli emelkedés méltán feltűnik. E község már 1235-ben felmerűl. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka, kiket azonban a 16. század elején a Bazini és Szentgyörgyi grófok a nyugodt birtoklásban háborgattak, mert 1507-ben Miklós prépost és a káptalan II. Ulászló előtt panaszt emelnek ellenük hatalmaskodásuk miatt. A 16. század közepén végbement portális összeírás 36 portáról számol be. A mult század elején marhavásárai messze vidéken híresek voltak. Ma a pozsonyi káptalannak van itt nagyobb birtoka és Popper Emil káptalani bérlőnek szeszgyára és finomítója. Ősi temploma fából volt építve, de ezt a Duna elsodorta. Helyébe 1668–72 között új templom épült, mely azonban 1757-ben a mainak adott helyet, melyet – mint azt a templomon látható fölirat bizonyítja – Batthyány József pozsonyi prépost építtetett. Ide tartoznak Csanád, Sziget és Szihony majorok, Szilágyi malom és Vöröstőke erdészlak. A község a mult században többizben volt nagyobb tűzesetek színhelye, 1903-ban pedig az árvíz okozott a lakosoknak tetemes kárt. A községben van postahivatal; távíróhivatala Albár.”

(Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és városai – Pozsony vármegye, 126.lap)

1960-ban Vásárúthoz (Trhová Hradská) hozzácsatolták a szomszédos Felsővámost (Horné Mýto) is, közös nevük „vásárvámossá” alakult (Trhové Mýto). Ez az állapot a rendszerváltásig tartott; ekkor (1990-ben) a két község újra önállósult, és mindkét település visszakapta eredeti nevét.

Templom

Vásárútnak először – legalábbis a források erről szólnak – fatemploma volt, amelyet Szent György vértanú tiszteletére szenteltek. Ezt azonban egy középkori árvíz elmosta. Mintegy három és fél évtizeden keresztül „szent sátorban” tartották az istentiszteleteket, és csak jóval később építettek kőtemplomot. 1672-ben szentelték fel, Páduai Szent Antal tiszteletére. Ez sem bizonyult azonban hosszú életűnek, mert 1754-ben tűzvész martalékává vált. Az akkori pozsonyi prépost, Batthyányi József gróf – későbbi esztergomi bíboros érsek – kezdte szorgalmazni újjáépítését. Költségeit nagyrészt maga állta. Miután a templom elkészült, 1757-ben pozsonyi prépostként ő szentelte fel, ismét csak Páduai Szent Antal tiszteletére. Mivel azonban nagy településről és népes gyülekezetről volt szó, a Batthyány által felszentelt istenháza hamarosan szűknek bizonyult, ezért 1906-ban megnagyobbították, és kereszthajóval, valamint két oldalhajóval látták el. A költségek nagy részét ezúttal is a társaskáptalan állta, sőt a templom falában ékeskedő gyönyörű, színes ablakok a prépost és egy-egy kanonok nagylelkű adományairól mesélnek. A kóruson Szent István és Szent László faszobrai találhatók. Az egyik mellékhajóban három emléktáblát helyeztek el. A középsőn azon katonák jegyzéke olvasható, akik az első világháborúban estek el, a szélső márványtáblákon pedig a második világháború áldozatainak névsora van.

Szobrok

A templom előtt látható a Hétfájdalmas Szűz Mária 1883-ban készített szobra a Pieta, amely homokkőből készült, műköves talapzaton áll.

A templomkertben álló Szentháromság-oszlop 1846-ban készült klasszicista stílusban. Az oszlop tövében áll Szűz Mária plasztikája. Felirata: „A Szentháromság dicsőségére állították Vásárút mezőváros hívei 1846-ban.”

Kálvária főkeresztje – az alaposzlop és a kereszt barokk stílusban készült. A korpusz a kereszt anyagából, homokkőből készült. Felirata: „A kereszttel követünk mindenhova, Jézus”.

Lourdes-i barlang – a Szűz szobra kb. 70 cm magas, színes kerámiából készült, üvegfal mögött áll.

Szent Flórián útmenti szobra 1863-ban készült.

Vásárútra toborzó körútja egyik állomásaként 1848-ban Kossuth Lajos is ellátogatott. Tiszteletére 1994-ben, halálának 100. évfordulójára emlékművet állítottak.

A Nyárasdra vezető út mellett, néhány száz méterre a falu központjától, a műemlékként védett Nepomuki Szent János-szobor áll, 1739-ben készült.

Falunk nevezetes szülöttei

Itt volt káplán Feniczy János katolikus pap, költő
Itt szolgált 1668-tól Illyés András erdélyi katolikus püspök
Itt szolgált 1688-1691 között Mártonffy György erdélyi katolikus püspök
Itt született Karcsú Arzén Antal (1827-1893), Ferenc-rendi kolostorfőnök, gimnáziumi tanár
Itt született 1892. április 16-án Házi Jenő történész, levéltáros, a Soproni Városi Levéltár utolsó főlevéltárosa, a MTA levelező tagja.